2011. jún. 5.

Alexandra Fischer-Hunold: Szörnyűséges születésnap

A írónő, nálunk megjelent Sódervári Sherlock báró sorozatának négy könyve közül, kis családom elsőre, rögtön a második részt szemelte ki magának. Hogy miért pont a másodikat? Hát különösebben nyomos okuk nem volt rá, ha csak a könyv címe nem, ami félelmetesen izgalmas. Meg talán a könyv borítója, amin a gyerekek és a báró szelleme mellett, egy - két elgurult koponya is látható. Ez a kettő már bőven elegendő volt ahhoz, hogy a könyv felkeltse gyermekeim érdeklődését.

A történet inkább 12-14 éveseknek szól. Az író a bárót és kedvenc kutyája Lilit, nem olyan szellemnek állítja be az olvasó számára, mint amire számítottam. Ők nem azok közé az „ijesztgetős” kísértetek közé tartoznak, akik éjfélkor huhognak, láncokat csörgetnek és vérfagyasztóan kacagnak. A báró inkább a már majdnem elfeledett és a még megoldatlan bűnügyek kibogozásában leli örömét. Mindebben segítségére van a két testvér, Kopejka Laura és Kopejka Maxi, akik apjukkal a Sodervári kastélyban élnek. A kastélyban nagy a sürgés-forgás, édesapjuk épp a kastély múzeumi megnyitójára készül nagy izgalommal, ami pár nap múlva lesz esedékes. Az ünnepség fő látványossága egy festmény, amin a Sódervári család összes tagja látható. Többek között rajta van Sherlock báró dédnagyapja is, akit pont a festmény készítésének a napján, a 85. születésnapján leli halálát. Csak súgva mondom, hogy nem természetes körülmények között távozott.

Annak ellenére, hogy ez a sorozat második része, nem maradt megválaszolatlan kérdés azzal kapcsolatban, hogy ki is Sódervár örököse, Sódervári Sherlock báró. Megtudtam, hogy Kopejka Laura és Kopejka Maxi miként „kapták” el a bárót, hogy aztán mindig láthatóvá vált számukra, és azt is, hogy mi szabadítaná meg a több száz éves kísértés, fárasztó feladata alól.

A gyilkossági ügy nyomozásban a fiatalok segítségére volt még Oszkár is, Laura és Maxi unokatestvére, aki a hétvégére érkezett hozzájuk vendégségbe. Érkezése nem dobja fel túlzottan a testvérpár hangulatát, mivel mindig borsot törtek egymás orra alá. Oszkár árulkodós és egy kis gonosz bajkeverő. Előszeretettel dobálja szét a csokis papírokat, mikor mindenki a kastélyban azon dolgozik, hogy tisztaság legyen a megnyitóra. Ráadásul mindezt, Laurára és Maxira fogja. Na de a testvérek titkos fegyvere Sherlock báró, hogy móresre tanítsa Oszkárt, néha kicsit ráijeszt. És hogy a több száz éves bűnügyet sikerül-e megoldania a bárónak és ifjú csapatának? És hogy mindebben milyen szerepe van a festménynek? Hát ezt nem árulhatom el.:)

A könyvet egy szuszra olvastam ki, mert igazán izgalmas, vicces és nem utolsósorban nem volt túl hosszú. Az hogy a történet egy ősi kísértet kastélyban játszódik, nagyon ötletesnek és eleve hátborzongatónak tartom. Annak ellenére, hogy kísértetünk, Sherlock báró, kissé érzékeny és a nyomozás szempontjából haszontalan jelenség volt, nem okozott problémát, mert pont ez tette szerethető és vicces szereplővé. A képek, amelyek minden fejezetben láthatóak nagyon humorosak és igazán találóak. A könyv nyelvezete kissé nehézkes volt számomra, amíg meg nem szoktam. Sajnos mire ez megtörtént és sikerült megbarátkoznom vele, addigra a könyv végére is értem. A báró régimódi stílusban beszélt (ami nekem nagyon tetszett), míg a gyerekek nagyon, - hogy is mondjam - „Mega, omega, színfrankó, giga és király!” stílusban, amiből néhol már túl sok volt. Persze tudom, hogy ez a könyv a tizenéves korosztálynak szól és úgy gondolom, hogy  van annyira izgalmas és humoros a történet, hogy az hamar meg is nyeri őket magának. De azért még én is kíváncsi vagyok a sorozat többi részére! :)

Étékelés:  4/5

Kiadó: Scolar Kiadó             Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti cím: Ein schauriger Geburstag
Fordította: Tandori Dezső
Oldalszám: 126

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése