A könyv olvasása közben, úgy éreztem magam, mintha egy kirakós játék közepébe csöppentem volna, amihez elfelejtettek útmutatót adni. A könyv elején csupán egy apró információmorzsa áll a rendelkezésemre, melyhez természetesen sorban jönnek a többiek is - egyesével -, és ha minden darab a helyére kerül, csak akkor oldódik meg a rejtély, melynek a felderítése persze nem az én, hanem Christine feladata ugyan, de a naplója olvasása közben én is mindennek a részesévé váltam.
A könyv Christineről egy negyvenkét éves nőről szól, aki egy szokatlan memória betegségben szenved, már közel húsz éve. Minden reggel úgy ébred fel, hogy fogalma sincs arról, hogy kicsoda, hogy hol van, és hogy ki az a férfi, aki mellette reggel kinyitja a szemét. Minden nap átéli élete legfontosabb pillanatait, egy napló segítségével, melyet titokban vezet egy fiatal orvos javaslatára, akivel szintén csak titokban szokott találkozni. Mindketten abban bíznak, hogy a napló segítségével emlékei lassan majd a felszínre törnek és így a gyógyulás útjára léphet. Szerencsére sikerül elérniük kisebb sikereket, de a visszatérő emlékek nem mindig egyeznek Christine férjének az állításaival. Így Christine nemcsak a saját emlékképei valóságában kételkedik, hanem azok szavahihetőségében is, akikkel közvetlen kapcsolatban van.
A történet túlnyomó részét napló formájában olvashatjuk, melyben Christine a vele történt mindennapi eseményeket írja le, illetve azokat az új információkat, amiket fokozatosan tud meg az életéről a felvillanó emlékképei és a férje elbeszélései alapján. A naplójában vannak olyan részek, amiket nagyon részletesen és vannak olyanok is, amiket nagyon kapkodva írt, és ez miatt nem mindig volt világos, se neki se az olvasónak, hogy mi is történet vele aznap, de ez tulajdonképpen nem volt probléma, sőt, csak fokozta a történet izgalmát.
Christine nem mindig tudott különbséget tenni aközött, hogy a felvillanó emlékei valóban valósak voltak-e, vagy csak a fantáziája játszott vele. Mivel a múltját tekintve nem volt mire támaszkodnia, és akikkel kapcsolatban volt (a férje, az orvosa és a barátnője) másként mesélték el életének azonos részeit, így nem tudhatta, hogy kiben is bízhat. Sajnos nem igazán tudtam beleélni magam a helyzetébe, mert számomra elképzelhetetlen, hogy ne emlékezzek semmire az életemből, és hogy minden egyes napot újra teljes tudatlanságban kelljen kezdenem. Bevallom, hogy kezdetben(!) a férjét sem ítéltem el az miatt, hogy a fájó emlékeket eltitkolta Christine elöl, mivel érthető módon mindegyiket egy kisebb traumaként élte volna meg naponta. Lehet, hogy jobb a boldog tudatlanság, mint a fájó valóság? Ki tudja. Ha pedig a férje oldaláról nézzük az egészet, akkor gondoljunk csak bele, hogy milyen kemény dolog lehet egy olyan embernek a társa lenni, akinek teljesen ismeretlenek vagyunk, és ez miatt természetesen az érzelmeink is viszonzatlanok.
A történet tempója végig egyenletes és nagyon izgalmas volt, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Folyton találgattam, hogy vajon melyik szereplő mond igazat, és aki hazudott az vajon miért tette. Voltak részek, ahol már én is megkérdőjeleztem Christine egyes emlékeinek a valóságát és ettől, még idegtépőbb volt a könyv olvasása. És bár a történet vége meglepetés volt számomra, valahogy mégsem egészen erre számítottam.
Spoiler veszély!
Mert ugye sikerül Christinnek feltárni a sokkoló igazságot, - annak ellenére, hogy semmire nem emlékezett a múltjából, - de én mégis inkább egy olyan végre számítottam, ami egy befejezetlen körforgáshoz hasonlított volna, amiben a rémálomnak soha nem lett volna vége. Na egy ilyen vég, sokkal ütősebb lett volna.
Értékelés: 5/4.5
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: Before I go to sleep
Fordította: Gellért Macell
Oldalszám: 462
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése