2012. szept. 22.

Ilona Andrews: Mágikus találkozás - Világok peremén I.

Nagy reményekkel vártam én ezt a könyvet, mivel Ilona Andrews nevével, ami egyébként egy író házaspárt takar (Ilona és Gordon), már találkoztam anno, A sötétség angyalai novellás kötetben egy rövidke, de annál izgalmasabb történet kapcsán, ami annak ellenére, hogy kissé durvának és erőszakosnak éreztem, mégis teljesen levett a lábamról.

A Mágikus találkozások  elolvasása után azt kell mondjam, hogy ez bizony most sem történt másképp. Ismét sikerült elvarázsolniuk az íróknak ezzel a furcsa történettel, ami egy fantasztikus, és igen furcsa helyen, felettébb érdekes és ugyancsak furcsa lényekkel játszódik. Hősnőnk Rose, a Peremben él két öccsével együtt, akik közül az egyik alakváltó, a másik pedig a halottakat képes életben tartani.

„- Micsoda páros! – sóhajtott nagyi – Egy macska, akinek halálvágya van, és a testvére, aki megpróbálja a fél Erdőt életben tartani.”

A Peremről tudni kell, hogy két világ - a Mágia, ahol mindennapos dolognak számít a varázslás és a villantás, valamint a Töredék, vagyis a mi világunk, ahol a mágia és a varázslat nem létezik - határán terül el. 

Rose édesanyja korán meghalt, akinek az elvesztése után Rose édesapja, minden szó nélkül magukra hagyta a gyermekeit. Ezek után Rose viselte gondját a testvéreinek, ami bizony kemény munka volt a számára. Minden nap átjárt a Töredékbe, ahol kétkezi munkával kereste meg a pénzt a családja fenntartásához. Rosenak, és vele együtt a többi Perembéli embernek is volt ugyan bejárása mindkét világba (Mágia és Töredék), de mivel mindenhol törvényen kívülieknek számítottak, ezért csak a Peremben élhettek békében.

Egy nap azonban Rose nyugodtan hitt élete hirtelen felborult. Miután a bevásárló listájával a Wal-Martba igyekezve majd halálra gázol egy piszkosul jóképű idegen férfit, bevásárlás közben is találkozik egy másik, szintén piszkosul jóképű idegen férfival (csak azt mondja meg nekem valaki, hogy miért kell minden piszkosul jóképű idegen férfinak hosszú hajúnak lennie???? ), akiket különös titkok lengnek körül. Természetesen mindketten Roset akarják, de nagy örömömre egyáltalán nem ezen volt a hangsúly a történetben. Perem lakóit titokzatos és gusztustalan lények kezdik tizedelni, akiknek a mágia jelenti az édes mannát, amiből Rosenak a kékvérű származása miatt bizony jutott bőven. Hogy honnan jöttek ezek a fenevadak?, kik a teremtőjük?, és miért is akarják Perem vesztét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ és a megoldást Rose és a kis csapata.

Elképesztő, hogy mennyire látványos és jól felépített fantasy világot tártak elénk az írók, aminek létrehozásában úgy érzem, sőt egyértelműen úgy is gondolom (az eddig olvasott olvasmányaim alapján), hogy ők a legjobbak. A cselekmény jelentős része a Peremben játszódik, ahol nincs hiány mágikus lényekből, akcióból, izgalomból, humoros párbeszédekből, romantikából és erotikából. Ennek aránya olyan érzéki pontossággal van eltalálva, hogy ennél jobbat álmodni sem tudtam volna.

Igazán nem tudnám megmondani, hogy mikor olvastam olyan könyvet utoljára, ahol a szereplők közül a hősnővel szimpatizáltam jobban. Persze nem mondom, hogy nem remegett meg a kezem és nem dobbant nagyot a szívem egy - egy Declan "pózolását" részletesen leíró résznél, de azért azt kell mondjam, hogy Rose kedvessége, önzetlensége és nagylelkűsége, a testvérei iránt érzett őszinte szeretete annyira szerethetővé tette őt a számomra, hogy magasan ő lett a kedvencem a regényben.

Másik nagy pozitívuma szerintem a történetnek, hogy nem borzolták feleslegesen az idegeimet a szerzők egy  szükségtelen szerelmi háromszög közbeiktatásával - amire azért bőven lett volna lehetőségük -, hanem már a történet elején nagy valószínűséggel el lehetett dönteni, hogy ki lesz majd a befutó Rosenál. Viszont elkövették azt az óriási hibát, amit szinte minden romantikus könyvnél sérelmezni vélek, hogy a végét (azaz az utolsó kb. 10-15 oldalt) torokkaparóan édesre és sziruposra írták.

Ettől eltekintve azt kell mondja, hogy rég olvastam olyan paranormális romantikus(?) vagy urban fantasy(?) könyvet, (ez aztán a kategorizálás) ami ennyire a fotelhez szegezett volna és lekötötte volna a figyelmemet. Letehetetlennek bizonyult.

Szerencsére nem kell sokat várni a folytatásra, nem kell, hogy kiessek a történetből és elszálljon a varázs, vagy ami még ennél is rosszabb; egy másik könyvbe legyek szerelmes, mert a második rész az Áradó Hold, már itt toporog a küszöbömön.

Ilona és Gordon

Kiadó: Egmont
Eredeti cím: On the Edge
Fordította: Márton Andrea
Oldalszám: 390

2 megjegyzés:

  1. Azt lehet tudni, hogy hány részes a sorozat? Mert nagyon felcsigáztál, de ha (nagyon) sok részes akkor nem veszem meg.

    VálaszTörlés
  2. Én úgy tudom, hogy 4 részes, de nem kapcsolódnak közvetlen egymáshoz a könyvek.Ez is egy önálló történet volt, a következő rész a másik piszkosul jóképű szereplőről fog szólni. :)

    VálaszTörlés